Településünk története

2017-10-16

Fekvése

Zalaegerszegtől 11 kilométerre északkeletre, a Zala folyó mentén helyezkedik el. A települést keleten és nyugaton szőlőhegyek veszik körül. A községtől nem messze található Zalaszentiván vasútállomása. Sűrű autóbusz-összeköttetésben áll a megyeszékhellyel, Zalaegerszeggel.

Története

Első írásos említése 1414-ből való, „Possessio Olywanchfalwa” néven szerepel. Az Alibán előtag az Olivant francia személynévből ered, utalva a falu akkori földbirtokosára. A 16. században a törökök többször pusztítottak a településen. A század végére már lakatlan településsel vált. 1699. november 6.-án I. Lipót magyar király adományozott egy földbirtokot tarródi és németszecsődi Tarródy Mihálynak és feleségének, Farkas Mihály özvegyének, ságodi Péter Évának. A 18. század elején III. Károly magyar király adományozott egy földbirtokot a Boldogfai Farkas családnak 1716-ban és fokozatosan települt újra a falu. 1790.-ben a nemesi összeirásban még szerepel mint egyetlen alibánfai földbirtokos Tarródy István, aki Tarródy Sándor fia volt. 1829.-ben a későbbi összeírásban, a Tarródy család már nem szerepel és helyettük találjuk: a néhai Koltay Károly gyermekei, Koltay József, Károly, László és István. Simon József táblabíró, a néhai Egyházasbükön lakó Simon János fia, Sipos József és testvére László

1871-ben az eredetileg önálló Lukafa kisközséggel egyesült. Az 1950-es évektől Alibánfa lakosságának egy jelentős hányada Zalaegerszegre jár dolgozni, de a közigazgatási és oktatási intézményekhez is Zalaszentivánra kell járni.

Nevezetességei

Római katolikus műemlék jellegű temploma a Fő uton. A falu eredeti templomát 1757-ben kezdték építeni, ám csak 1777-re lett kész; a 19. század során elpusztult. 1854-ben új, klasszicista templomot emeltek Alibánfán. A épület két kis gyertyatartója barokk. 1864-ben kibővítették, 1937-ben renoválták. Ekkor készültek el a freskói is, amelyek Szent Györgyöt és Alexandriai Szent Katalint ábrázolják.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Alib%C3%A1nfa